Bern, Lausanne, Montreux

Tudom, el vagyok késve ezzel a poszttal, hiszen 2 hete volt. Mostanában egyre több a dolog, ezért is pang ennyire a blog. Sajnos lassan vége a programnak. Fura lesz majd visszaszokni az otthoni életben.

Lényegében egy országjáró túra volt. Első napon elmentünk a "fővárosba" Bernbe. Különös volt számomra, hogy nagyon kicsi. Az ország csupán 5. legnagyobb városa, ami nem éppen megszokott dolog a legtöbb helyen. Ennek ellenére gyönyörű hely, nagyon régi történelemmel. Mintha utaztunk volna egy nagyot az időben. Első napirendi pontunk a parlament látogatása volt. Komolyabb ellenőrzést kaptunk, mint anno Ferihegyen a repülőtéren. Az idegenvezető néni nagyon kedves volt, állta a kérdéseink sorozatát. A főhallban rengeteg szobor és mozaik ablak volt. Négy szobor van a "Becsületőröknek", melyek a négy nyelvet hivatottak szimbolizálni. Egy hatalmas szoboregyüttes (cirka 40 tonna márvány) az alapítást örökítette meg. Körbe az ablakokon az épület építési évében legfontosabb 4 ipari ágazat volt. A kupola egy gyönyörű üveg mozaik, ami a kantonok címereit mutatja, csatlakozásuk dátumával. 

Ezek után továbbmentünk a különböző "házak" tanácstermeibe. Svájci törvényhozás két lépcsős. Első körben a kantonok képviselői (minden kantonból 2, félkantonból 1 képviselő) van, ők tehetnek javaslatokat. Közülük kerül ki ennek a háznak az elnöki, ami 1 éves pozíció. Újságíróknak és látogatóknak külön részek vannak fenntartva, bármelyik ülés nyilvános. Hasonlóképpen az emberek által választott képviselők termében, bár ez inkább hasonlított már az otthoni parlamentre. Itt is érdekes, hogy a minisztereket és az elnököt 1 évre választják, míg a képviselőket 4 évre. Így nem lehet egy ember kezében túl sokat a hatalom. 

Sajnos a látogatás kb 1 óra alatt véget ért. Következőben mindenki szerzett magának valami ebédet, majd pedig egy ingyenes városi séta túrát tettünk. Az idegenvezetőnk ruhája nagyon magyaros volt (szerintem matyó minta), meg alapból kimondottan jól nézett ki a hölgyemény. Történelem hallgató, meg 100%-ban berni lakos. Mint említette, a város kicsi, viszont tele van történelmi területekkel (várfal, folyópart, iparosnegyed stb). Maga a túra nagyjából két órás volt, mert rengeteget kérdeztünk, de nem tudtuk megfogni az idegenvezetőt, mindenre tudta a választ. Túránk végeztével elmentünk a szállásra, ahol a táskáinkat (már akinek több volt) lepakoltuk, majd pedig visszamentünk a városba (ami nagyjából 10 perc hegynek felfele..nem kell nagy dologra gondolni.), hogy egy Foxtrain nevű játékon vegyünk részt. Lényegében ki vannak rakva rejtvények, ezeket kell követnünk, hogy a végére jussunk el. Könnyűnek hangzik igaz? Hát nem volt az. Csak az első rejtély megoldása tartott 40 percig, mikor csak 2,5 óránk volt az egészre. Lelövőm a poént, az a rohadt róka öngyilkos lett a végén. Ez után elfoglaltuk a szállásunkat. Vicces volt egy 20 fős szobában aludni. Nem voltam annó úttörő táborban, de nagyjából ilyen lehetett. Némi pihi után irány vacsorázni a városba egy foundue bárba. Alapvetően imádom, meg a sajtot is, de az itteni annyira sűrű volt, hogy 1-2 adagnál többet nem bírtam enni.

Ennek a napnak gyorsan vége lett, sok volt a látnivaló. Másnap reggel útra keltünk, hogy túrázzunk egyet Montreux környezetében a szőlősben. Viszont az eső nem akarta ezt. Az első lehetséges vonattal visszamentünk Lausanne-ba, ahol egy kései ebéd/vacsora után nézelődtünk a városban, majd elindultunk a hosszú úton hazafele. Hogy ebben mi volt a különleges? Majd az egész országot átszeltük, 250 km környéke. Mindössze 2 óra volt, ami szerintem otthon kicsit tovább tartott volna.